Mi az inulin?
Azt már tudjuk, hogy a probiotikumok (pl. a bifidobaktériumok és laktobacillusok) olyan mikroorganizmusok, amelyek kedvező hatással vannak az immunrendszerre, képesek fokozni a szervezet ellenállóképességét, és antibiotikum kezelés után segítenek helyreállítani a bél-flóra érzékeny egyensúlyát. A prebiotikumokról azonban ezeddig méltánytalanul kevés szó esett...
Mik a prebiotikumok? 
A prebiotikumok olyan, nem emészthető táplálékösszetevők, amelyek ellenállnak a gyomorban és a vékonybélben lezajló emésztési folyamatoknak, így kémiailag változatlan formában eljutnak a vastagbélbe, és ott képesek a szervezet számára előnyös tulajdonságú mikroorganizmusok (probiotikumok) szaporodását elősegíteni. A prebiotikumok alkalmazása így a folyamatos probiotikumbevitel (napi több milliárd élő mikroorganizmus bevitele) nehézségeit küszöböli ki azzal, hogy kedvező környezetet teremtenek a vastagbélben a probiotikumok szaporodásához. Ezzel párhuzamosan gátolják a káros baktériumok megtapadását és elszaporodását a bélben.
Mi az inulin?
Az inulin prebiotikus tulajdonságokkal rendelkező, emészthetetlen, vízben oldódó rostanyag, amely kedvezően befolyásolja a bél baktériumflóráját.
Miért előnyös a szervezet számára?
Az inulin elősegíti az egészséges bélműködést és kedvező hatást gyakorol az egészséget védő bélbaktériumokra. Az egészséges bélflóra hozzájárul a szervezet védekezőképességének megfelelő működéséhez.
Mik a prebiotikumok természetes forrásai?
Csecsemők számára a legfontosabb forrás az anyatej: legújabb ismeretek szerint az anyatejben több mint 130, laktózból származtatható oligoszacharid található, amelyek egy része prebiotikumnak tekinthető. A szilárd táplálékok közül a hagymában, fokhagymában, articsókában, cikóriában, babban, borsóban, csicsókában találhatók meg nagy mennyiségben.
Forrás: www.oeti.hu, www.cebion.hu, Dr. Decsi Tamás: A prebiotikumok szerepe a táplálkozásban (Komplementer Medicina 2004. VIII. évf. 2. szám)
Dr. Polgár Marianne: A probiotikumok és prebiotikumok hatása a bélflóra kialakulására (Hippocrates, 2003. V. Évf. 2. szám)
|
